A „merjünk kicsik lenni”, a magyar kavarógép baloldal által hangoztatott elv egyáltalán nem tiszteletet, sőt az idegenekben is megvetést kelt. E meghunyászkodó, a nemzeti érdekeket feladó baloldali politika helyett átgondolt koncepció mentén cselekvő, aktív, kezdeményező nemzetpolitikára van szükség. A 2010 óta hatalmon lévő magyar kormány felismerte azt is, hogy az ilyen fajta politika kizárólag erős anyaország esetén kivitelezhető eredményesen. Az erős ország erős gazdaságot, tudatos és kulturált társadalmat – és ne féljünk kimondani – komoly haderőt feltételez. A hadra fogható véderő – elrettentő hatásán túlmenően – tiszteletet ébreszt szomszédainkban. Az elmúlt 30 év egyik legfontosabb nemzetpolitikai tanulsága, hogy rajtunk kívül senki másnak nem fontos nemzettestvéreink jóléte, s a magyar nemzet jövője, mindezekért csakis mi magunk vagyunk felelősek! A magyar nemzetre gondolva mindannyiunkban a teljes Kárpát-medence kell, hogy felderengjen.
Hazánknak a sajátos geopolitikai helyzete, közép-európai elhelyezkedése nem csak hátrány (potenciális nagyhatalmi ütköző övezetben élünk), de jó eséllyel előny is lehet abban az értelemben, hogy a jövőben még inkább megerősödő, jelentőségében egyre növekvő térség vezető nemzete lehetünk. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, minden magyarra szükségünk van, jogi értelemben is. Nem lehet kétféle állampolgárság; ez az intézmény egyforma jogokat kell, hogy biztosítson mindenki számára, a közjogi nemzetegyesítés elve szerint!
