Épületes lélek – címmel nyílt kiállítás február 17-én, csütörtökön a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében. Illetve ez a helymeghatározás már a múlté, de erről majd később… Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Posta Máté tárlata március 24-ig látogatható az intézmény nyitvatartási idejében.
A meghívón és a plakáton szereplő kortárs képzőművész meghatározás előtt értetlenül állok. Tudomásom szerint kétféle kiállítás létezik. (1) Aki már nem él. Ebben az esetben a születési és a halálozási évszám feltüntetése jelzi ezt a tényt. (2) Aki még él, tehát az évszámok hiánya jelzi, hogy kortárs. Persze valahol sejtem én, hogy stílusmeghatározás lenne a jelző szerepe. De ez így, ebben a formában azért szükségtelen szerintem, mert aki a jelen korban él, de nem hivatásos, csak műkedvelésből festeget, az (remélhetőleg) nem állít ki a Kölcseyben.
A Bényi Galériába lépve újabb meglepetések értek. A névváltoztatás, az újragondolt arculat, és a megtervezett védjegy. Na, és a feltüntetett képárak, és az egyik címkén a kereskedelmi galériákból már jól ismert piros pötty. Amely nem azonos az általános iskolai hasonmásával, hanem annál jóval jelentősebb – és kifizetődőbb – elismerés. A Bényi Galéria is foglalkozik mostantól műkereskedelemmel? – merült fel bennem a kérdés. Amelyet aztán újabb követett: melyik képet ki készítette? Az avatott szem viszonylag hamar megállapítja, meg aztán a „hölgyeké az elsőbbség” – elvet követve (?) Gesztelyi Nagy Zsuzsa kapta a tér első felét, de a szakmán kívülálló tárlatlátogatót talán érdemes lenne egyértelműbben tájékoztatni. Kár volt elhagyni a jól bevált „név, képcím, technika, készítés éve”- adatsor legelső elemét.
Túllépve ezeken a kérdéseken, a képanyagra nézve jutott eszembe, hogy mindkét képzőművész képeivel találkoztam már. Gesztelyi képeit a Hal köz Galériában, Posta festményeit pedig ugyanitt, az akkor még Bényi Árpád teremben láttam. (Később eszembe jutott, hogy az utóbbi Aranymetszés című képe egy régvolt Vásárhelyi Őszi Tárlat katalógusából ismerős nekem.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa lényegében két sorozattal jelentkezett. Az egyiknek a témája/tárgya a panelből készült épületegyüttes, annak egyhangúsága, önismétlése. Négyzetes képeinek fő erővonala egybeesik az adott négyzet egyik átlójával, emellett jelenik meg egy-két „mellék-erővonal”, nem ritkán a négyzet másik átlójához igazodva. Óvatosan állapítom meg, hogy a színvilágból kisejlik: női képzőművész képeit láthatjuk. Engem az akvarell (jellegű) képek jobban megfogtak. Különösen tetszenek a nagyméretű, lebegő papíron fogant kompozíciók, illetve a vászonra lazúrosan felvitt színegyüttesek.
Posta Máté vedúta-sorozata véletlenszerűnek tűnő, de nagyon is átgondolt-megszerkesztett képkivágásokra épül. Kiemelném a sorozatból a Campo S. Polo című képet: itt úgy szerepel négy ablak kivágása a kompozícióban, hogy a fal – úgymond a pozitív forma – éppen keresztet formáz. Ennek tudatában véletlen, hogy a falon keresztüllógó légkábelbe a megfeszített Megváltó karjainak vonalát látom? Itáliát idézik fel a festmények, süt belőlük a mediterrán hangulat: szinte érzem a bőrömön a nap melegét, hallom a fülemben a pincér gyors beszédét a képek láttán…
Posta játszik a vedúta-szóval is. Ugyanis a művészettörténetben a részletes városábrázolásra használt kifejezés, olasz eredetű, eredeti jelentése: kilátás. Az említett, nagyméretű olajképek mellett sokablakos passzpartúba illesztett akvarelleket is láthatunk. Azt, hogy Postától, azt nem tudtam egyből megállapítani. A fentebb említett hiányos képcímkék lecserélésével nem jelentene gondot az egyes képek alkotókhoz kötése.
Épületes lélek – így szól a tárlat címe. Lélekkel telt épület (részlet)eket ábrázoló képek – írom én. Mindent egybevetve egységes és élvezetes kiállítás. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy a következő hetekben látogasson el a Bényi Galériába.
Éles Bulcsú
