Gyakran tapasztalhatjuk akár hétköznapi beszélgetéseink során is, hogy nem kevés honfitársunk távol tartja magát a politikai kérdésektől, mintegy ösztönösen konfliktushelyzetet sejtve, inkább elkerüli azt. Ez nem úgy értelmezendő, hogy az illető személynek ne volna többé-kevésbé kiforrott véleménye, de gyakran valószínűleg ez a helyzet. Ilyenkor legkézenfekvőbb és talán leginkább célravezető, ha pusztán a valószínűsíthető tényeket bemutatva szemléltetjük a jövőt egy ilyen szomorú szcenárióban.
Az ellenzék álláspontja a demográfiai helyzettel kapcsolatban, hogy a népességcsökkenés természetes folyamat, azt nem szükséges bárminemű intézkedésekkel meggátolni. Ne feledjük, Horn Gyula egykor 6 milliós Magyarországról vizionált és akkoriban ez az álláspont a baloldalon széleskörű egyetértésre talált. Az esetleges felmerülő többletmunkaerő-igényt – szerintük – nem családtámogatással, hanem migránsokkal szükséges pótolni. Könnyen belátható tehát, hogy minden olyan intézkedés, mely az elmúlt években a magyar családok megerősítését, minél több magyar gyermek születését motiválta, eltörlődne.
A progresszív adórendszer szándékolt bevezetése újabb terheket róna a társadalomra. Azon túlmenően, hogy a teljesítményt szankcionáló intézkedésről van szó, s mint ilyen, nyilvánvalóan igazságtalan, a dolgozó réteg újabb sarcát biztosítaná az állam részéről. A korábbi példát figyelembe véve a minimálbértől valamivel többet keresők máris a második, magasabb adókulcsot jelentő kategóriában találnák magukat.
Hazánk lakástulajdonlási szerkezete úgy alakult ki napjainkra, hogy a magyarok többsége saját tulajdonú ingatlanban él vagy arra törekszik. A baloldal – szándéka szerint – bevezetné a vagyonadót, melynek alapja a lakás becsült értéke lenne, az adó kulcsa (külföldi minták alapján) 0,5 – 1 %. Egy harmincmilliós lakás után évente 150 – 300 000 Ft adót kell majd fizetni egy baloldali kormány alatt. Bizonyos, hogy e terhet nem mindenki tudná megfizetni, így az érintett ingatlanok a lakáspiacon kötnének ki, majd jórészt külföldi ingatlanspekulánsok vásárolnák fel és bérlakásként hasznosítanák azokat.
Mint azt korábban érintettük, a jelenlegi ellenzék hatalomra kerülése esetén hazánk külpolitikai értelemben vazallus-státuszba süllyedne. A nemzetpolitikai érdekek háttérbe szorítását maga az új kormány végezné el. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunk – a brüsszeli bürokrácia kérlelhetetlen arroganciáját figyelembe véve – hazánk igazságszolgáltatási szuverenitását jelentősen csökkentené, s jó eséllyel politikai bunkósbotként szolgálna a globalista érdekekkel szemben álló tradicionalista-konzervatív politikai erők megrendszabályozásának céljával. A melegházasság legalizálása, az LMBTQ-propaganda szabadjára engedése, a család mint alapvető társadalmi közösség meggyengítését célozná (és hosszabb távon eredményezné is). A határvédő kerítéstől az élőerő elvonása déli határaink megnyílásával, országunk illegális közel-keleti és afrikai iszlám vallású migránsok általi elözönlésével járna, felmérhetetlen gazdasági és kulturális károkat okozva hazánknak.
A nemzetpolitikai célok leépítésére irányuló egyik első intézkedése a baloldali kormánynak nem más lenne, mint a kettős állampolgárságú magyarok választójogának korlátozása.
A jelenlegi orosz-ukrán háború alakulása a konfliktus gyors lezárásával nem kecsegtet. Valószínűnek tűnik jelenleg egy új hidegháborús világpolitikai helyzet stabil rögzülése, akár évekre is. Megfellebbezhetetlen magyar érdek kimaradni ebből a konfliktusból, gondolva országunk stabil gázellátására és a keleti nyitás politikájával eddig elért eredményeinkre. Az ellenzéknek a problémához való viszonyulása azonban hajmeresztő módon felelőtlen: Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt az elmúlt napokban több alkalommal sürgette Magyarország részéről fegyverek szállítását Ukrajnának, valamint a kárpátaljai magyarokat „oroszbarátnak” nevezte.
Némely vélemény szerint „önsorsrontó” nemzet vagyunk. A fent vázolt forgatókönyv viszont nem kell, hogy megvalósuljon. Mindehhez fegyelmezettség, elszántság és hideg fej szükségeltetik. Gyakran hangoztattuk egy-egy választás előtt, hogy sorsdöntő lépésről van szó, de ez most hatványozottan igaz. Mindannyiunknak van néhány, politikailag kevéssé tudatos ismerőse, barátja. Beszéljünk velük és vigyük el őket szavazni, mindannyiunk, gyermekeink, unokáink jövője és biztonsága érdekében, a megfelelő politikai erőre!
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
