Lassan három hete tart az ukrajnai háború, aminek szörnyűségei óráról-órára megdöbbentenek mindannyiunkat. Érdemes azonban néha egyet hátrébb lépni, mert a brutális részletek könnyen elvonhatják a figyelmünket attól, hogy értékeljük háború, és annak már most is látható következményéit a hazai és nemzetközi környezetre. A háromrészes cikksorozat első részében a háború pillanatnyi helyzetét és rövid távú nemzetközi következményeit tekintjük át. A második részben a hosszabb távú nemzetközi következményekkel, míg a harmadikban a hazai választási kampányra gyakorolt hatásával foglalkozunk.
A front félkörív-szerűen húzódik Ukrajna északi (Kijev) határaitól keleten át, egészen a délen elhelyezkedő, Krím-félszigethez közeli vonalakig. Az oroszok egy nagyobb várost (Herszon) foglaltak el, míg legalább négy, stratégiailag fontos várost (Kijev, Harkiv, Szumi, Mariupol) ostromolnak egyre kegyetlenebb eszközökkel, folyamatosan növelve a civil lakosságra nehezedő terheket. A háború áldozatainak számát szinte lehetetlen jelen pillanatban megállapítani a több forrásból származó, jelentősen eltérő adatok alapján. Valószínűsíthetően 5-10 ezer fő közé tehető mindkét fél vesztesége, az ukránok oldalán továbbá egyre inkább növekszik a polgári áldozatok száma. Több alkalommal is sor került már fegyverszüneti tárgyalásokra a harcoló felek között (már külügyminiszteri szinten is), azonban eddig ezek nem vezettek jelentős eredményre. Csupán néhány humanitárius folyosó kialakítását tették lehetővé a menekültek számára, de az evakuáció sem volt atrocitásoktól mentes.
Több forrás alapján az oroszok villámháborús taktikát alkalmazva, menetből szerették volna elérni háborús céljaikat. Abban bízva, hogy az ukrán lakosság egy része tevőlegesen támogatja majd őket, és nem tanúsít komoly ellenállást. Az orosz hírszerzés jelentősen elszámolta magát, azonban a háborút még nem tekinthetjük ebből a szempontból teljes kudarcnak. Érdemes ugyanis felidézni a történelem leghíresebb villámháborúját, Franciaország második világháborús elfoglalását, ami 28 napig tartott, és hatalmas sikernek könyvelte el a hadtörténetírás. Ukrajna pedig nagyobb területű ország, mint Franciaország.
Az orosz hatalom nem csak az ukrán válaszreakció tekintetében ütközött nem várt ellenállásba. Az orosz civil lakosság ellenállása is nagyobb mértékű, mint amire számítottak. Nagyon sokakat őrizetbe vettek a háborúellenes tiltakozásokért. Az orosz cenzúra szinte teljes a média felett. A hírek szerint Oroszország azt szeretné, ha Belarusz nem csak az ország területének rendelkezésre bocsátásának formájában, hanem belarusz katonák hadba küldésével is támogatná a hadmozdulatokat. Ezt azonban Lukasenka-elnök még nem tette lehetővé. A nyugati hatalmak igen egységes és erényes fellépése is meglephette Oroszországot. Ezt mutatja, hogy a valutatartalékainak, állami vagy államközeli tulajdonainak befagyasztása mely érzékenyen érintette. A nyugati hatalmak közül legmesszebbre az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság ment, de többek között földrajzi okok miatt is belátható, hogy őket a szankciók kevésbé érintik, mint sok más Európai Uniós tagállamot. Az USA többek között a teljes orosz energiaszektort is szankcionálja, de ezt az annak jobban kitett EU nem teheti meg egyik napról a másikra. Az EU vezetői eddig nagy, ritkaságszámba menő egységgel fogadtak el négy nagy szankciócsomagot Oroszországgal szemben, a legutóbbit éppen március 11-én, péntek este. Többek között orosz állami és államközelinek tartott vagyonok befagyasztását, közös gazdasági projektek felfüggesztését, légtérzárat, orosz tulajdonú bankok vagyonának befagyasztását, a nemzetközi bankközi tranzakciós rendszerből (SWIFT) történő kizárás után pedig megszavazták az EU vezetői Oroszországnak a Nemzetközi Valutaalapból, (IMF) és a Világbankból történő kizárásának kezdeményezését, illetve a kriptopiacoktól való kiszorítását is. Ezek azért fontos intézkedések, hogy az innen felvett pénzeszközökkel Oroszország ne kerülhesse ki a korábbi szankciókat. Új elemként jelent meg, hogy az EU megtiltotta luxuscikkeinek kivitelét Oroszországba, valamint az orosz acél behozatalát az EU-ba. Míg az előbbi intézkedés inkább csak látványos és kellemetlen, de kisebb mértékben érinti az orosz gazdaságot, addig az utóbbi jelentősen vissza fogja vetni az orosz exportot. Az EU vezetői lépéseket tesznek a jövőben az orosz energiának való kitettség csökkentésé érdekében, de ez az intézkedés nem azonnali, így ezzel a cikksorozat második részében foglalkozunk. Ez utóbbi intézkedés igen komplikált, mert az orosz energia nem egységesen van jelen az EU tagállamainak energiamixében, így bizonyos országokat sokkal komolyabban érint az attól való függetlenedés, mint másokat. Többek között hazánk is ebbe a körbe tartozik, így nehéz közös, egységes EU-s álláspontot kialakítani.
