A több mint három hete tartó ukrán-orosz háborúnak ma még szinte beláthatatlan következményei lesznek nemzetközi szinten. Most mégis arra teszünk kísérletet, hogy számba vegyük ezeket. A cikksorozat második részében ez kerül terítékre, míg a befejező, harmadik részben a Magyarországra vonatkozó következményeket és a választási kampányra gyakorolt hatásokat vesszük majd sorba.
Az első és legfontosabb nemzetközi politikai következmény Ukrajna területi integritásának kérdésköre. Ma arra a kérdésre a legnehezebb válaszolni, hogy hol is fognak húzódni azok a határok, amelyek között Ukrajna a háborút követően hozzáláthat országa újjáépítéséhez. Az orosz invázió kezdetekor felmerült az is, hogy a háborút követően lesz-e még Ukrajna nevű állam a térképen, de a hadiesemények mostani állása szerint továbbra is lesz ilyen néven állam az atlaszokban. Azonban az ukrán szempontból legpozitívabb forgatókönyvekben is csekély az esélye annak, hogy Ukrajna visszanyerje a 2014 előtti határait, tehát a Krím-félszigetet. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik továbbá a szakadár államok (Luhanszki- és Donyecki Népköztársaságok) hovatartozásának ügye, valamint az, hogy Ukrajnát milyen mértékben demilitarizálják a háborút követően, vagy kell semlegessé nyilvánítania magát, így elvágva lehetőségét a jövőbeli NATO-csatlakozástól.
A második kérdés Oroszország gazdaságának, politikai vezetésének és hadügyeinek kérdése. A politikai vezetés stabilitásának megőrzéséhez csak a gazdasági stabilitáson át vezet az út. Hatalmas kérdés, hogy az országot sújtó nyugati szankciók meddig maradnak érvényben a háború lezárulta után. Az esetleges háború utáni rendezés akár ezeket is érintheti, feloldva vagy részlegesen csökkentve a szankciókat, de az is lehet, hogy hosszú évekig-évtizedekig érvényben maradnak. Ez utóbbi akár Oroszországon belüli politikai átrendeződéshez, de akár a mostani vezetés további radikalizálódásához is vezethet. Az is bizonyos, hogy az oroszok változtatni fognak a hadseregük fejlesztésének eddigi gyakorlatán, mert a jelenlegi állapotok alapján nem tűnik hatékonynak az orosz haderő. Az ország nemzetközi szervezetekben betöltött pozícióit is újra kell majd tárgyalni a háború lezárulta után.
Az orosz-ukrán háború az őket körülvevő térségre is hatást gyakorol. Itt három szempontot fontos megemlíteni: a menekültkérdést, a két ország agrárexportját és az orosz energiahordozók exportját. A háború elől a mai napig több mint 3 millió ember menekült el Európa különböző államaiba Ukrajnából, ebből 2 millión Lengyelországba, több mint 400 ezren Magyarországra. Azonban kevesen maradnak ezekben az országokban, sokan tovább mennek az Ukrajnával szomszédos államokból. Mind a befogadó országok teherbírása kérdéses, mind a menekültek háború utáni visszatérésének mértéke Ukrajnába. Amennyiben sokan maradnak majd az oltalmat nyújtó államokban, úgy az ukrajnai újjáépítés szenvedhet el nehezen pótolható veszteségeket. Mind Ukrajna, mind Oroszország jelentős gabonaexportőr, emellett az ukránok jelentős méz- és napraforgó-exporttal, az oroszok jelentős cukorrépa és műtrágyaexporttal járulnak hozzá a világ agrárgazdaságához. Ennek kiesése Európában jelentős inflációhoz, de Afrikában akár komoly éhínség kialakulásához is vezethet. Az orosz energiahordozók, mindenekelőtt a földgáz európai exportja jelentősen érint nagyon sok országot, köztük hazánkat, Németországot, Olaszországot is. Az EU májusig tervez konkrét menetrendet kidolgozni az orosz energiafüggőség megszüntetésére, amit 2027-ig szeretne elérni. Ez mindenképpen áremelkedéséhez, új infrastruktúra (vezetékek, LNG terminálok stb.) építéséhez fog vezetni, amelyet súlyosbít az a helyzet is, hogy a konfliktus egy már zajló energiaválság közepén tört ki.
Az Európai Unión belül súlyos változások indulhatnak el a közös hadsereg és az atomenergia szabályozásának területén is. A NATO stabilitásának érdekében is egyre több állam tűzheti ki célul, a hadügyi kiadásainak emelését, így az éves GDP 2%-nak hadügyre költendő NATO-előírás teljesítését. Erre láthatunk is már példákat (Németország), de fontos szem előtt tartani, hogy ezek a lépések minden esetben más kormányzati célok halasztásával járnak, amelyek a belpolitikában feszültségeket okozhatnak. Kicsi a valószínűsége, hogy a NATO a konfliktus következtében új tagállamokkal fog bővülni, de az eddig semleges Finnország és Svédország közeledhet a szövetségi rendszerhez. Végezetül meg kell jegyezni, hogy Franciaországban és Olaszországban belpolitikai hullámokat korbácsolhat az oroszellenes hangulat, mert Le Pen Nemzeti Frontját és Salvini Ligáját is oroszbarát politikai erőknek tartják Európa szerte, amelyek most mindkét országban a jelenleg kormányon lévő erők legkomolyabb ellenzékét jelentik. Ez alapján valószínűsíthető, hogy ezekben az országokban a közeljövőben stabilizálódhatnak a kormányon lévő erők. Végezetül azt kell megegyezni, hogy az EU külpolitikájának fő irányvonala kikerülhet a franciák kezéből, akik abban érdekeltek, hogy az EU külpolitikáját a Földközi-tenger menti területek stabilizációjára összpontosítsák (Közel-Kelet, Nyugat-Balkán, Líbia, Egyiptom). Ezzel szemben a német szempontok, a keleti szomszédság kérdése kerülhet az EU külpolitikájának legfontosabb prioritásai közé.
Hosszútávon mindenféleképpen a nem európai hatalmak, hanem az Amerikai Egyesült Államok és Kína pozíciói erősödhetnek világszinten. Ez látszik a dollár erősödésében, a német hadseregfejlesztés irányában (Amerikai vadászgép vásárlás, ahelyett, hogy franciáktól vásárolnának) vagy éppen Oroszország Kína felé forduló külpolitikáján.
