Politikai kampány van. Mocskos. Utáljuk. Elegünk van belőle. Ráadásul ez már idén a második. Második? Az első országgyűlési kampány hivatalosan február 12-én kezdődött és véget ért 12 nap múlva, február 24-én hajnalban. Ekkor az orosz elnök vetett véget neki. A magyar kampánynak. Ekkor jelentette be, hogy az orosz haderő bevonul Ukrajnába és kezdetét vette a háború. Mellesleg pedig itthon a második választási kampány. Most következik a hajrá. A cikksorozat harmadik, befejező részében az orosz-ukrán háború magyar választási kampányra gyakorolt hatásait vesszük számba.
A háború első hatása minden bizonnyal a politikai napirendet érintette. Az első héten minden hazai hírportálon a második vonalba szorultak az aktuális kampánnyal foglalkozó cikkek. A közvélemény kutatásokból jól kiolvasható, hogy a kormánypártok szavazótábora sokkal inkább elkötelezett, mint az ellenzéki pártok szavazói. Így egy nem túl hangos, nem túl kiélezett, mondhatni csendes kampány nagy valószínűséggel a kormánypártokat hozta volna helyzetbe. Azóta azonban eltelt három hét, és a kampány újult erővel szivárgott be nappalijainkba.
Szintén közhely-szerű, hogy a kialakuló válságok politikailag az éppen hatalmon lévőket tudják megerősíteni kezdetben, mert ők a cselekvőképesek, tőlük várják a választópolgárok a stabilitás biztosítását, az általános biztonságérzet megteremtését. Természetesen ez csak a válsághelyzet elején vehető készpénznek, azt követően a cselekvőképes politikai szereplőknek bizonyítaniuk kell, hogy tényleg képesek kezelni a kialakuló válságot. Mindezek nélkül a választópolgárok hite könnyen meginoghat az ország vezetésében.
A háború megítélése a szavazótáborok megosztására is alkalmas. A kormánypártok szavazótáborában ciklusok óta sem tapasztalható módon törésvonal jött létre, többek között azért, mert az Ukrajnában könnyített módon megszerezhető kettős állampolgárság megszavazása (2010) óta feszült a viszony. A kormánynak az energetikai kérdéseket (a magyar gázimport 90%-a Oroszországból jön, Paks II) is figyelembe kell vennie döntéseinél. A kampánycsatákban két egymásnak feszülő narratíva bontakozott ki, háttérbe szorítva minden korábbit: a kormánypártok a háborúból való kimaradást, a béke fenntartását állítják szembe az ellenzék felelőtlen, „kalandorpolitikájával.” Az ellenzék ezzel szemben kelet vagy nyugat közötti választásról beszél április harmadika kapcsán.
Kiemelten fontos kitérni arra, hogy ez az újfajta kampány kiknek kedvez, kiket tud, vagy nem tud megszólítani. Az országban három egymáshoz méretben nagyon hasonló társadalmi csoport található: kormánypártiak, ellenzékiek és bizonytalanok/érdektelenek. A kormánypárti tömböt a stabilitásra, békére, humanitárius, de semmiképpen sem fegyveres segítségnyújtásról szóló üzenetek egyben tartják és aktivizálják. Az ellenzék narratívája ugyanezt eléri a saját szavazótáborában. Azonban a bizonytalanok körében a békéről, biztonságról szóló üzenetek vélhetően nagyobb hatást váltanak ki, mint a keleti vagy nyugati elköteleződés közötti választás, mert az emberi szükségletekben, így a Maslow-piramisban is a biztonság megteremtése az egyik legfontosabb. Csak ennek biztosítása után lehet rátérni másfajta igények kielégítésére. A napi politikával alig foglalkozókat, kiábrándultakat jobban aktivizálhatják ezek az üzenetek, ez jelenleg is látszik a közvélemény-kutatásokban.
Az országgyűlési kampányból hátralévő tíz nap nagy kérdése, hogy a háború alatt még jobban felértékelődő nemzetközi szervezetek (EU, NATO) milyen döntéseket hoznak, és ezekhez milyen lesz a viszonya a magyar kormánynak. További Oroszországra kivetett szankciók, EU helyreállítási alap forrásainak megérkezése vagy jóváhagyása, egy esetleges NATO segítségnyújtás Ukrajna számára pedig jelentősen tudná befolyásolni nem csak a kül-, hanem a magyar belpolitikát is.
