Nagyon könnyű beleszeretni olyan városokba, amelyeket szépséges hegyvonulatok ölelnek körbe, vagy melyeket éppen hömpölygő folyók szelnek át. Ez hangsúlyosan a természeti környezet érdeme és jóleső érzés mindenki számára a múló pillanatot meghaladó őszinte esztétikai rácsodálkozás. Mondhatnánk azt is: nincs ebben a megállapításban semmi különös. Ami első látásra is szép, azon nincs mit magyarázni.
A helyzet úgy áll, hogy Debrecen nekünk objektíven és szubjektíven is szép. Itt, az Alföld szívéveben, ahol „mindenki mindenkit lát” egyszerre fontos a természeti és az épített környezet esztétikuma. Érdek nélkül tetszik számunkra a Nagyerdő, a Békás-tó, az Erdőspuszta és még megannyi természeti szépség. Azonban debreceni identitásunk szerves része a Nagytemplom, a Református Kollégium, a Debreceni Egyetem főépülete, az Aranybika és még hosszan folytathatnánk a sort a legújabb innovatív komplexumokkal. Ráadásul, amit szépnek és értékesnek tartunk a városunkban, az több annál, mint amit a szemünk érzékel. Szeretjük a városunkat a múltja, a jelene és a jövője miatt.
A mi városunk erősödött meg és vált igazodási ponttá kereskedelmi utak találkozása révén. Ez a város volt hazánkban leginkább nyitott a reformáció megújító eszméi előtt. Az ősi kollégiumi falak között tanult Kölcsey és Arany, Ady és Szabó Lőrinc is. Egyedül a mi városunk adhatta a „Légy jó mindhalálig!” íróját és a belső értékek bölcs megfogalmazóit Móricztól Szabó Magdáig. Városunk kétszer vált az ország fővárosává amikor Budapesten megpattantak a kötelékek. Büszkén viseljük a „Kálvinista Róma”, a „Szabadság őrvárosa” identitáshordozó megnevezéseket. Büszkék vagyunk cívis őseinkre, akik a főnixhez hasonlóan képesek voltak hitükből és szorgalmukból a folyamatos megújulásokra.
Debrecent és környezetét természetesen a jelen ezernyi gazdagsága miatt kiváltképpen szeretjük, amely ránk köszön sporthoz, turisztikához, kultúrához, oktatáshoz, gazdasághoz kapcsolódó megannyi lehetőségben. Ezek a lehetőségek nem maguktól váltak elérhetővé, hanem kompetens, perspektivikus, és elkötelezett várospolitika megvalósítása által. A hely, amely „körbe ölel” bennünket, általunk is ölelhetővé válik. Az egész országban mindenki tudja, hogy csak Debrecen adhatja hosszú évtizedek óta a Virágkarnevált. Ennek a városnak büszke képviselője a rockzene oszlopos állandósága, a Tankcsapda. Az új évezred első évtizede a Loki futballsikereitől volt hangos Magyarországon, és számos alkalommal Európában.
Debrecen még a pandémia előtt kiérdemelte a „Fesztiválok városa” megnevezést. Nyaranta dübörög a Campus, és egész évben világszínvonalon teljesít a Debreceni Egyetem.
Ipari parkjaink vonzóak a befektetők előtt, egyre jobb munkafeltételeket kínálnak a városunkba érkezőknek. Debrecen folyamatosan erősödő turisztikai célpont lett és jelentősen nőtt a vendégéjszakák száma.
A város, ahol élünk, szerethető minden korosztály minden tagjának. Jó megtapasztalni, hogy Debrecen a lehetőségek városaként úgy áll előttünk, mint ahol egyszerre van jelen innováció és tradíció, fiatalos lendület és a hagyománytisztelet. Gondoskodó városként pedig kiemelt érték az emberi méltóság feltételeinek minél szélesebb körben való megvalósítása.
Hegyeink és folyóink nincsenek. De van elszántság, kreativitás, és építeni akarás. Így látunk egy lüktető várost, közösségeket, gondoskodást, egy izgalmas és szerethető Debrecent a jelenre és a jövőre nézve!
Debreceni László
